a

I. Fejezet

Sziasztok! Itt is volnék az első fejezettel, remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást! ^.^

A motor halkan zúgott alattam, a testemet átjárta az adrenalin. Minden figyelmemet az előttünk álló fiúra összpontosítottam és a gázra tapostam mihelyst leintette a zöld zászlót. Most a motor felzúgott és már kétszázzal repesztettem a pályán. Több méteres előnyöm volt, mikor egy autó állt meg előttem. Fogalmam sincs honnan tűnhetett fel, ám már nem tudtam megállni. Félrerántottam a kormányt és legalább kétszer átfordult az autó. A második után már elájulhattam, mert halk, egyenletes csipogásra ébredtem.
Szemeimet óvatosan nyitogattam és próbáltam megszokni az erős fényt, ami a led égőkből jött. Körbe néztem a szobában, ami egy kórházi kórteremnek tűnt. A velem szemben lévő fotelban legjobb barátom Brian aludt. Nem akartam felkelteni, így csak halkan figyeltem, ahogyan édesen szuszog.
- Fel vagyok. Tudom, hogy bámulsz - motyogta, majd az ágyamhoz sétált és megfogta kezemet. - Hogy érzed magad? A frászt hoztad ránk, a szíved leállt, újra kellett éleszteni.
- A fejem fáj és a kezem, de mást nem nagyon érzek... Miért nem érzem a lábamat? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Az orvos azt mondta, hogy minden rendben lesz, csak idegi sokkot vagy nem tudom mit kaptál. Ha ezt csinálom azt érzed? - mozgatta meg nagylábujjamat.
- Igen - sóhajtottam fel megkönnyebbülten. - Mi történt? Az autóm?
- Nyerésre álltál, mikor hirtelen lefékeztél és elrántottad a kormányt, pedig semmi nem volt előtted. Legalább háromszor átfordultál és épp, hogy ki tudtunk húzni a lángoló kocsidból.
- Egy autó volt előttem. Keresztbe állt az úton. Nem mehettem bele.
- Pop, ott nem volt semmilyen autó - rázta meg fejét Bri.